Lábazat nedvesedése, sókiülés

[Lallr79]

Kedves István,
Korábban már eléggé körbejártuk a problémát, köszönöm az eddigi segítséget, információkat. A következő hónapokban szeretnék már valamit csinálni vele. A tervezett őszi homlokzati/lábazati szigetelést valószínűleg egy évvel elhalasztom, részben azért, hogy kiderüljön, az elvégzett munka után is jelentkezik-e a lábazaton a nedvesedés, sókiülés.
Arra jutottam, hogy mivel a korábbi években ilyen problémát nem, illetve csak jelentéktelen mértékben tapasztaltam, ezért 99% a válószínűsége, hogy a beton alapú térkövezés, vagyis a térkő és a beton közé bejutó, ott pangó (homokot átáztató) nedvesség lábazati beton irányába történő felszívódása okozza. Minden jel erre utal.
A ház egyik sarkánál a térkő alatti betonra kátránypapírt raktunk még a kivitelezéskor, aminek a széle a lábazatra is felhajtásra került kb. 5 cm magasságban (úgy, hogy a térkő szintje alatt maradjon). Ezzel a fektető homok és az alatta levő beton, illetve a homok és a lábazat közvetlenül nem érintkeznek egymással). Jó hír, hogy a máshol látványos nedvesedés ellenére itt abszolút nem volt tünet.
A fentiekből kiindulva a nedvesedési tüneteket mutató oldalon is hasonlót tervezek, kiegészítve azzal, hogy a szegélykövet az udvar irányában kifúrom, hogy a víz távozni tudjon. Gondoltam arra is, hogy a járda elé egy lefedett, kulé kavicsot tartalmazó árkot is kialakítok, ami a járda alatti terület, közvetve a lábazat talajszint alatti kipárolgását segítené véleményem szerint.
A talán jobb átláthatóság kedvéért készítettem egy sematikus (de nagyjából méretarányos) ábrát a tervemről. A piros vonal a kátránypapír borítást jelöli, a zöld rajz pedig a kulé kavics feletti tetőt. Ennek célja, hogy az esővíz közvetlenül ne jusson a kavicsra, mert nagy mennyiség esetén a gödör aljára lefutva az alapot is veszélyeztethetné (ez egy esztétikus, fából készült pl. virágtartó is lehet...).
Reményeim szerint így a térköves betonjárda alatti talaj az esővíztől védve lesz, sőt, ideális esetben a mégis bejutó nedvesség nem a lábazati beton, hanem a kisebb ellenállású kulé kavics irányába szivárog majd és párolog ki. A térkő fektető homokjából a kátránypapír miatt pedig szintén nem fog tudni a nedvesség a lábazat irányába felszívódni, hanem a viszonylag nagy lejtés és a kifúrt szegélykőnek köszönhetően a kavicsok felé szivárog majd.
Az ábrán nem szerepel, de valószínűleg a járda szintje alatti részen a lábazati beton és a talaj közé be fogok tenni egy 5-6 cmes XPS lapot, hogy a szigeteléskor a talajt már ne kelljen megbontani. Azt nem tudom, hogy ez a fenti folyamatokra káros hatással lesz-e (a talaj alatti lábazati beton párolgását a talaj felé nagyjából lezárja, de lehet, hogy ez nem baj). (Függőleges vízszigetelés a lábazati betonon nincs, nem is volt. Ebből kiindulva utólag sem akarok tenni.)
A fentieket átgondolva szakértő szemmel mi a véleménye? Biztos, hogy nem ez a 100%-os, könyvben leírt megoldás, én megelégszem azzal, ha működik
Válaszát előre is köszönöm, a rajzot csatoltam! (két részletben, mert nagyon kicsi az engedélyezett fájlméret...csak az a rész van színesen, aminél lényeges)
Üdv. Gábor

[istvan62]

A járda szélénél a kulés árok hatását bizonytalannak érzem. A fedése a csapadékot közvetlen nem engedi bele az árokba, de egy ilyen árok a környezetéből gyűjti a felszíni vizeket, vagyis azt a csapadékot, ami már leesett a talajra. Nem csak az épület felől folyik bele oldalról, hanem a külső irányból is, és onnan várhatóan több, mint az épület felől. Az elszivárgás viszont minden irányba megy - sőt a járda védelme miatt szárazabb állapot akár azt is eredményezheti, hogy arra több szivárog el.

[Lallr79]

Kedves István,

Most jutottam odáig, hogy elkezdtem a nedvesedő lábazat feltárását. Gondoltam, hogy eltávolítom a nedvesedéssel, sókiüléssel érintett részeket - de nem tudtam miből van egyáltalán. Kiderült, hogy a beton lábazaton kb. 3 cm vastagságú meszes vakolat van, majd azon egy kb. 0,5-1 cm vastag cement-homokos simított réteg (amit végül le is festettek anno). A kopogtatásra kongó hangot adó vakolat mindenhol csak a külső cementes réteg elválását jelentette az alatta levő meszes vakolattól, de végül úgy döntöttem, hogy a teljes felületen levertem a cementes és a meszes vakolatot is, így most a tiszta betonfelület látszik... Talajszint alá még nem mentem le, de ugyanezt a műveletet tervezem ott is, vagyis "betontiszta" felületet szeretnék majd ott is.
Erre a felületre mindenképp rakok 5 cm vastag XPS hőszigetelést (a talajszint alatti részre is), de felmerült bennem, hogy ha már ki lesz bontva, akkor érdemes lenne utólag valamiféle bitumenes vízszigetelést is csinálni, még az XPS alatt a beton felületre. A rossz hozzáférhetőség miatt a bitumenes lemez lánghegesztéses felhelyezése elég nehézkes lenne, a folyékony bitumenes szigetelő anyag meg igen drága, így a következőre gondoltam. Mivel az XPS is képez már egyfajta vízszigetelést a felületen, ennek kiegészítésére már lehet elegendő lenne az XPS felrakása előtt bitumenes kellősítővel átkenni a felületet 1-2 rétegben. Ez jelentősen olcsóbb mint a folyékony bitumenes szigetelő anyagok, és könnyebb, mint a bitumenes lemez hegesztése. Az XPS-t a talajszint alatt ilyen "nem táguló", kifejezetten hőszigetelő lemezek ragasztására használható "pur habbal" szeretném rögzíteni. Dübelezni csak a talajszint felett.
Mi a véleményed, a kellősítő használata a fenti módon növeli valamelyest a vízszigetelés "értékét"?
Azt nem írtam még, hogy a nedvesedést valószínűleg a külső oldali vastag meszes vakolat nedvszívó képessége okozta...alatta a beton felület a vakolat leverése után közvetlenül mutatott némi nedvességet (4-5%), de abszolút nincs átázva a beton...pár nap után már sehol a felületen nem mértem 2%-nál magasabb értéket. Gondolom a talajszint alatt is így lesz majd, ha szárad pár napot.
Előre is köszönöm a választ!
Üdv. T. Gábor

[istvan62]

Kedves Gábor!
A meszes vakolat eltávolítását mindenképpen helyeslem. A lábazati szinten minden anyagnak, minden rétegnek lábazati minőségűnek kell lennie.

A kellősítő már összetettebb kérdés, és nagyon nem mindegy, hogy mögötte alápincézett az épület, vagy sem. Önmagában egy kellösítő sokkal kisebb védettséget ad, viszont nehezebben garantálható a felület folytonossága - pl zsalukő elemek találkozásánál, vagy bármilyen felületi egyenetlenségnél - és akkor teljesen vége a szigetelőképességnek. Emellett korábban talán már beszéltünk arról, hogy az ilyen megbolygatása a terepnek (ami nélkül sajnos nem elképzelhetőek ezek a munkák) minden esetben létrehoz egy lokális vízgyűjtőt. Ennek az alja pedig mindig egybe fog esni a felületen készíthető vízszigetelés aljával, vagyis a falra tett vízszigetelés alsó szélénél, ahol véget ér, fokozott igénybevételnek tesszük ki.

[Lallr79]

Kedves István,
A kívülről talajszint alatti lábazati falrész belső oldala lakótér fala, de nem nagy mélységről beszélünk (50-60 cm).
A lábazatot deszkával zsaluzták, így az egyes deszkák "nyoma" látszik, mint felületi egyenetlenség (pár mm kiugrások/mélyedések vannak), de nem vészes, az XPS-t simán rá lehet tenni, akár kiegyenlítés nélkül is, csak gondoltam, hogy talán növeli a vízszigetelését, ha előtte lekenem kellősítővel...vagy mondjuk úgy, hogy rontani csak nem ront rajta. Bár amit, mondasz, hogy a szigetelés aljához koncentrálódik a falazatot támadó víz, az akár probléma is lehet. Most ha jól tudom pl. dréncsöveznek "ezen probléma ellen", de ez 30-40 éve még biztos nem volt általános, akkor mivel védték ki a szigetelt falaknál ezt a problémát?
Bízom benne, hogy túl sok víz nem fogja "támadni" a lábazatot a talajszint alatt, mert mindenhol széles, nagy lejtésű és bitumenes lemezel szigetelt beton felület lesz (rajta a térkő), és a terep is mindenhol kifelé lejt az épülettől.
Lehet már ez az egész kicsit túl lett gondolkodva, hogy a lehető legjobb megoldás szülessen, pedig 99%-ban azt érzem, hogy a probléma abból ered mindössze, hogy a térkő alatti fektető homokban pangó nedvesség (ami a bontáskor tapasztalható is volt, úgy mint: vizes homok + nedves beton felület), a beton és a házfal közötti rések, és a külső oldalon levő meszes lábazati vakolat nedvszívása, valamint az extrém csapadékos időjárás együttesen okozták a tüneteket, a korábbi egyensúlyi állapot kibillenését.
Ha nem teszek a falra kellősítőt sem, csak a betonra simán az XPS-t, ez a "gyűjtő" hatás akkor is fennáll, igaz? Mert az is levezeti az aljáig a vizet, ha az illesztések is jól zárnak...

[istvan62]

A deszka zsaluzat miatti pár milliméteres kiugrások elméletben átkenhetőek, de ideális pontok ahhoz, hogy a kenés elvékonyodjon, és megszakadjon, egyébként maga a kenés rontani tényleg nem ront.

Nem tudok róla, hogy régen vízszigetelték volna a terepszint alatti helyiségeket (bár részleteiben nem foglalkoztam a kérdéssel). Olyan helyen csináltak csak pincét, ahol nem kapott komolyabb nedvességet, illetve tudomásul vették a fal nedvesedését. A különálló borospincék például azért nem áztak be, mert bányászati módszerekkel készültek, és akkora vastagságú érintetlen termett talaj volt felettük, amin nem jutott át nedvesség.

A meglévő épületek kisebb hibáinál is az a probléma, hogy van egy jelenlegi állapot, ami ha nem is érintetlen, de az évtizedek alatt beállt helyzet, és ennek megbolygatása. Nem elsősorban az XPS lemez felülete vezeti le a nedvességet, hanem az egész megbolygatott környezet, és ezért szoktam javasolni a lehető legjobb védelem kialakítását.