Farontó gombák, képekkel

[Zsuzsa]

http://www.nyme.hu/fileadmin/dokumen...nto_gombak.pdf

[Zsuzsa]

39 Kékülésről lehet olvasni.

[Zsuzsa]

Fülledés:
A fülledés


A fülledés a fatest szijácsrészének gombás elszíneződése, ami azonban folytatólagos korhadással jár együtt.

A fülledés a lombos fafajokra jellemző, színben eltérő (barnás, vöröses, fehér, fekete) csíkokkal, foltokkal valamint tilliszképződéssel jár együtt. A törzs tengelyével párhuzamosan terjed, és előrehaladottabb stádiumban fellépnek a korhasztó gombák, s így a szilárdsági tulajdonságok jelentősen csökkennek. Elsősorban szórtlikacsú fafajokra jellemző fahiba. A fülledési folyamat megindulásához elegendő már 10-15 % nedvességvesztés, és 10-30 oC közötti hőmérséklet.

A fülledésnek 3 fő stádiuma van:

ˇ az első szakaszban kisebb-nagyobb halványszürkés vagy lilásbarna foltok (pontok) keletkeznek. Jellemző e szakaszra a tilliszképződés; (4 % a kihozatali veszteség)

ˇ a második szakaszban a kisebb pontok (foltok) nagyobb kiterjedésű barnás, szürkésbarna elszíneződésekbe olvadnak össze; (28 % a kihozatali veszteség)

ˇ a harmadik szakaszban kezdődik meg az elszíneződött részek erős kifehéredése, éles fekete vonalakkal határolt fehér-, sárgásszürke, csiszolt márványfelülethez hasonló rajzolat mutatkozik a vágáslapon. A márványosan fülledt anyagban már előrehaladt a sejtfalak elbomlása. A fülledés ekkor már átmegy korhadásba. (56 % a kihozatali veszteség)

Az ipari feldolgozásban a bükknél van kiemelt szerepe, de fülledékeny a gyertyán, nyír, nyárak, juharok, hársak stb. fája is. Legkorábban április végén, májusban megkezdődik a bükk fülledése, ezt követi a gyertyán, majd júniusban a hárs, éger, nyír. A nyárak fülledésének kezdeti tünetei csak július-augusztusban jelentkeznek. A fülledt faanyag ipari felhasználhatóságát döntően a károsodási folyamat előrehaladottsága határozza meg. A fülledés gyorsan halad előre a törzs hossza mentén (havonta kb. 30 cm).

Megelőzésének módszerei:

- ősz végi, téli fakitermelés;

- az erdőből, felkészítő telepekről való gyors kiszállítás, mielőbbi feldolgozás;

- a technológiai okokból elkerülhetetlen tárolásoknál (fűrész-, lemezüzemek rönkterein) a tavaszi, nyári időszakban biztosítani kell a rönkvédelmet (pl. permetezés vagy víz alatti tárolás, bütükezelés);

- a fűrészelt faanyag azonnali szellős (hézagléces) máglyázása.

[Zsuzsa]

Fenyő lemezestapló – (Gloeophyllum abietinum, Lenzites abietina)
Fenyő faanyag gyakori károsítója, barna korhadást idéz elő. Fatelepeken és épületekbe beépített faanyagot egyaránt károsít. A faanyag belsejébe a repedéseken keresztül jut és azt belülről korhasztja, végül csak az anyag külső felülete marad ép. Olykor nehéz észrevenni. Szárazságtűrése jelentős, az épületekbe beépített faanyagban kedvezőtlen környezeti feltételek mellett is évekig életképes maradhat.
A termőtest általában félkör alakú a termőréteg lemezes, a lemezek egymástól távol állnak. A termőtest felülete bolyhos, nemezes, barna színű. A spórák barna színűek, 6-13 x 2-6 ľ nagyságúak.
Nedvességigénye változó, kiszáradásra kevésbé érzékeny. Hőmérsékleti optimuma 32 şC.
Csövesgombák - Polyporceae

Pincegomba – (Coniophora puteana, C. cerebella)
Épületek gyakori károsítója, barnakorhadást okoz. Gyakori pincékben, bányákban, átázott tartószerkezeti elemeken stb.. Szabadban tárolt faanyagot is károsít. Más gombák által károsított faanyagon gyakran fordul elő.
A termőtest kezdetben sárgásfehér, sima, majd egyre sötétedő, sárgásbarna, fekete szemölcsös felületű. A spórák elliptikusak, barna színűek, 9-15 x 6-10ľ nagyságúak. A gombafonalak jellegzetes legyező alakban terülnek szét az aljzaton.
Lombos és fenyő faanyagot is károsít.
Nedvességigénye viszonylag magas (50-60%). Hőmérsékleti optimuma 22-24 şC.
Terülőgombák-Corticiaceae
Foltgombák-Coniophora

Házi kéreggomba – (Poria vaporaria csoport)
A házigomba és a pincegomba mellett az egyik legjelentősebb károsítója épületeink fenyő és lombfa anyagának. Csak az átnedvesedett faanyagot károsítja, abban intenzíven fejlődik, barnakorhadást okoz. Száraz faanyagban nem életképes. A gombafonalak a falazatot is képesek átszőni.
Termőteste az aljzatra fekvő, lapos, fehér, kéregszerű. A termőréteg csövecskéi szögletesek, a gombafonalak fehérek, rugalmasak. A spórapor fehér, a spórák színtelenek, elliptikusak, 5-6 x 3-4 ľ nagyságúak.
Nedvességigénye nagy (40%), de a kiszáradást hosszú időn keresztül elviseli. Hőmérsékleti optimuma 26 şC.
Valódi csövesgomba

Könnyező házigomba –(Merulius lacrymans, Serpula lacrymans)
A faanyagvédelem szempontjából az egyik legveszélyesebb gombakárosító. Az épületekben található faanyagot kedvező környezeti feltételek mellett nagyon rövid idő alatt elkorhasztja. A gombafonalak képesek áthatolni a falazaton is és így az épületekben való terjedésének szinte semmi nem szab gátat. Gyakran okoz károkat beázott közbülső és záró fafödémekben, tetőszerkezetekben, kiszellőzetlen pincékben, fertőzött pincék feletti lakóterekben, parkettán, bútorokon és egyéb használati tárgyakon pl.: szőnyegen. Elsősorban a fenyő faanyagot károsítja, de lombos fafajokon is előfordul. A tölgy, akác, dió, szelídgesztenye színes gesztje ellenáll a gomba bontásának
A termőtest mérete nagyon változó, gyakran 60 cm átmérőjű is lehet. A termőtest színe fiatalon vajszínű, később egyre sötétebb barna. A spórák bab alakúak, barnák 9-12 x 4-6 ľ nagyságúak. A spóra 2-3 évig is csírázóképes. Megtelepedése után alacsony nedvességtartalom (18-20%) mellett is életképes, mert a faanyag bontásával vizet termel. Hőmérsékleti optimuma18-22 şC.
Redősgombák -Meruliaceae

[Zsuzsa]

KORHADÁS:Jellemzői
A fatest legnagyobb hibája. A károsítás 3 alaptípusa: barna, lágy, valamint fehér korhadás.
A barna (vörös, reves) korhadás minden fafajnál előfordul, a gesztben és szijácsban egyaránt, de gyakoribb a fenyőkben. Jellemzője, hogy elsősorban a cellulóz kerül lebontásra. Kezdeti stádiumban vörös vagy kávébarna csíkok, foltok formájában jelentkezik. Később az anyag megbarnul, majd kocka alakú darabokra esik széjjel (a barna szint a visszamaradó lignin adja).
A lágy (nedves) korhadás az erősen nedves faanyagoknál jelentkezik. Valójában a barna korhadás egyik sajátos válfajának tekinthető, mivel itt is megfigyelhető a faanyag barnulása. Sokáig észrevehetetlen, később a fatest felszínének meglágyulásával érzékelhető.
A fehér (maró, korróziós) korhadás során a gombák először a sejtfalak lignin anyagát bontják el. Így átmenetileg megmaradó cellulózváz miatt a fatest fehéres-szürkés, fehéres-sárgás lesz. A későbbi állapotban a cellulózok és a hemicellulózok is lebontásra kerülnek és a fatest tömegét veszítve laza, vattaszerű, szétmorzsolható lesz. A barnakorhadástól fehéres színe és üreges, málló jellege különbözteti meg.